Ez a vers az összes közül a kedvencem!
Nem lehetek veled
"Ugyan nem lehetek most ott veled,
Az egyik szemem sír, a másik nevet.
Mégis ott vagyok veled, a kezedbe,
Nézek a sorokból csillogó szemedbe.
Reggel mikor kelek, itt vagy mellettem,
Gondolatimmal játszol a fejemben.
Egész nap velem vagy, mindig rád gondolok,
Este veled jönnek fel a csillagok.
Este van már késő. Ágyamban aludnék,
Most is itt vagy velem, bárcsak veled lennék.
Elringatnám fejed édesen suttogva,
Ha ott lehetnék veled, vigyáznék álmodra.
Nem vagy itt velem, üres a szoba,
A világ velem ilyenkor oly mostoha.
Édes arcod dereng fel előttem,
Nyúlok felé, szétoszlik kezemben."
Rózsaszerelem...
Valamikor réges-régen,
egy kis mag elvetődött
két ember, szíve közepében.
Gyökeret eresztett, szépen
lassan, leveleket neveltek,
s egy szép napon bimbót
hozott, gyönyörűt -
Rózsaszerelmet.
A szirmok kibomlottak,
egyenként puha, bársonyos
boldog napokat hoztak,
harmatos gyöngyök
pihentek rajta, vagy csak
könnycseppek lettek volna?
A kisvirág bíborszínben lángolt,
lelkében tündér táncolt,
nektárja oly édes, mint
amikor a száj, csóktól mézes.
Ellenállt szélnek és viharnak,
- hiába tépte, hiába zúzta -
nem tudott ártani, sem levélnek,
sem bársonyos sziromnak.
Feslő rózsabimbó a nyári éjben,
hitte a csodát, bízott az erejében,
a kis tündér csillagporral szórta,
szerette a párját, becézte, óvta.
Szerelme tiszta volt,
mély mint a tenger, ilyet
nem érezhetsz az életedben,
csak - egyetlen egyszer.
Jöttek mégis, hideg napok,
szomorú, keserű gondolatok,
édes szókat nem mondott senki,
s a virág, elkezdett haldokolni.
Lassan hullatta szirmait,
egyenként dobta el, s ölte meg álmait.
Egyetlen szirma él már csak e rózsának,
ha lehull az az egy, az az utolsó szirom,
őrzője nincs, hiába várom, keresem,
akkor abban a pillanatban
a virággal, halottá lesz - a Szerelem."
"Két szép szeme
"Két szép szeme
Azúr, mélykék tenger.
Néha zölden villog,
Apró smaragdként csillog.
Szinte lebegsz a föld felett,
Mikor e szempár rád nevet.
Nem tudod mikor, s hogyan következett be,
Egyszerűen csak utolért a szerelem.
Te előtte azt hitted szerelem nem létezik.
Ma már tudod, csak az létezik!
Ezért érdemes reggel felébredni,
És ezért érdemes csak élni.
Ez az a tűz
Ami belülről fűt.
Mégis annyira tud fájni
Talán bele lehet halni!
De inkább fájjon és szenvedj,
Mint hogy ne tudd mi a szerelem!
Olyan mint a vad sodrású folyó, kiszámíthatatlan.
Néha oly boldog vagy, néha boldogtalan.
Talán alámerülsz olykor,
De egy hullám újra a magasba dob.
Számodra Ő a minden,
Igazi, földi Isten.
És olyan a mosolya,
Hogy úgy érzed elolvadsz!
Mikor Ő beszél hozzád
Eltűnik körbe a világ.
S csak addig számít az élet
Míg kezed a kezében érzed.
A föld egy szaváért megremeg,
S aki beleszeret az elveszett!
Ilyen mindent elsöprő szerelem
Csak egyszer van az életben.
Ha úgy érzed, elmúlt, mást szeretsz,
Az igazit soha el nem felejted!
Amikor más karján látod,
Akarod, hogy fájjon...
Neki is. Mégis félted,
Azt akarod, boldog legyen!
S mióta vége van,
Minden éjjel belehalsz.
Újra éled a fájdalmad,
Könnyek mossák arcodat.
Hiába más csókol,
Te mindig az Ő arcát látod.
Másnak mondod: "szeretlek"
De az Ő egy szaváért elfelejted.
Azt hitted Ő már csak emlék,
S akkor előkerül egy régi fénykép.
Akkor a szíved nagyot dobban,
Mint mikor egy láng újra lobban.
Lehet, hosszú évekig nem látod,
Mégis minden éjjel vele álmodsz.
És mással élsz, sok év telt el,
Még mindig arra gondolsz mit ronthattál el.
Úgy érzed neki nincsenek hibái,
Bármit tesz, megbocsátasz neki.
S ha öreg leszel, a halálos ágyon,
Meghalsz az Ő nevével a szádon.
Kialszanak akkor a fények,
S talán vele, még egyszer,
De megérte érte élned.
A túlvilágon boldog leszel!"
"Tudom, egyetlen fiú sem érdemli meg a könnyeimet,
A történtek után magamtól sem tudok remélni szerelmet.
Könnyedén mondtam gyorsan elfelejtelek,
Megköszöntem a sorsnak ha csak eddig is de szerethettelek.
Nem hittem, hogy ez ennyire nehéz,
Hogy elfelejtelek, azt gondoltam pár pillanat az egész.
Borús nap volt mikor a szél csókokat lehelt ajkaimra,
Tőled kaptam őket, s már nem is gondoltam a gondjaimra.
Mert nem volt gondom sem, mivel enyém voltál,
Ettől a pillanattól fogva SZERETLEK - mindenre csak így válaszoltál.
Borús nap volt mikor a szél már fájdalmat szórt a szívemre,
S ezer könnycseppet bocsátott a szememre.
Meghalt a szerelem amit irántam éreztél,
Elmentél örökre, semmit nem kérdeztél.
Így szakítottál velem, egy pillanat alatt vágtad el a szálat,
Az életem nem lett más, csak-csak csupa bánat.
A következő alkalommal mikor megláttalak,
Újra az életemnek tartottalak.
Egy fal választott el minket, minek ajtaja félig nyitva volt,
Tudtuk, az a pillanat csak rólunk szólt.
Egy másik lány szíve miatt lassan becsukódott,
Ekkor következett be életemben a fordulópont.
Nem tudtam, hogy Te ott állsz az ajtó mögött,
Hogy SZERETLEK, -csak azt hajtogattam könnyek között!!!"
Hogy milyen volt szeretni?
Idézetek a szerelemről
"Hogy milyen volt szeretni...
Hogy milyen volt szeretni...
Csodás érzés talán...
Azt kívánom ne akard átélni...
Ne akarj megtörni életed tavaszán.
Hogy milyen volt szeretni...
Azt én tudom igazán...
S hogy milyen feledni...
Azt nem fogom megtudni soha már...
Hogy milyen volt szeretni...
Múló érzés csupán...
Hisz könnyű az életnek is véget vetni..
Ha a szív nem dobban tovább...
Hogy milyen volt szeretni...
Mindennél nagyobb érzés volt ám...
De meg kellett tanulni szenvedni...
S mindig a bánaté volt a nagyobb arány.
Hogy milyen volt szeretni...
A válasz soha meg nem talált.
S hidd el tudom, de el tudom feledni...
Úgy, mint születésem első napját...
S hogy milyen volt szeretni...
Hiába való áhítozás...
Mikor az ember nem tud mást, csak remélni..
Remélni... hogy lesz még folytatás..."
"Valahol vérzik egy szív...
Valahol vérzik egy szív...
Majd valaki halkan felnevet,
Oly könnyedén mondja ki: -Viszlát!... Ég veled!
Valahol vérzik egy szív...
Felszáradó könnyeiden át, fel-feltűnik az arca,
Amint lelkedet készíted az utolsó harcra.
Elé állsz még egyszer és várod a szót,
Pillantását érzed, amint lelkedig hatol.
A szemébe néznél, de már nem látod az álmot,
Szürke tekintete mutatja, hogy Ő egy percig sem gyászolt.
Valahol vérzik egy szív...
Magadba rejted az utolsó pillanatot,
Kőbe vésed az utolsó mondatot.
Elviszed magaddal, még ha Ő nem is tudja,
Csak az a pár hónap lesz, ami neked a vigaszt nyújtja.
Valahol vérzik egy szív...
Titkon reméled, hogy ez csak egy rémálom,
Mert nem érdemled meg, hogy veled így bánjon.
Eltemetsz újra egy szépnek indult álmot,
Megint Te kaptad a fájdalmat és a bánatot.
Valahol vérzik egy szív..."
"Ne haragudj
Bocsáss meg,
hogy még mindig szeretlek,
hiába mondtál búcsút a szívemnek.
Bocsáss meg,
hogy el mertem hinni,
Téged szeretni nem kell királyfinak lenni.
Bocsáss meg,
hogy nem küzdöttem érted,
de ki nem akar, azért harcolni vétek.
Bocsáss meg,
hogy szemedbe néztem szerelmesen, némán,
persze Te sohasem társként gondoltál énrám.
Bocsáss meg,
hogy vak voltam nagyon,
de a szeretetnél nincs szebb vagyon.
Bocsáss meg,
hogy kívánok Neked sok szépet,
az élet kápráztasson el Téged!"
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Hali
