A romantikus szerelem...
"A romantikus szerelem megtörténik,
nem mi visszük végbe, egyszerűen szerelembe esünk.
Rabjává válunk a szeretett lénynek,
és képtelenek vagyunk bármi másra gondolni.
Felhagyunk minden törekvésünkkel, hogy
megőrizzük függetlenségünket, és ehelyett
másra sem vágyunk, mint hogy egybeforrjunk
és egyesüljünk... a másikkal."
Ady Endre - Elválunk
Elválunk most már. Te is elmégy, én is.
Hogy összeforrott a mi sorsunk mégis.
Engem egy halvány arc űz messze, messze
S neked másutt is én jutok eszedbe...
Elválunk most már, te is elmégy, én is,
Felednél mindent s emlékezel mégis!..."
Elválunk most már. Eladtad a lelked...
Hisz' én mi voltam?... Álmodozó koldus,
Szívvel fizettem csupán a szerelmed!...
Te fényre vágytál. Meglelted a fényt is,
De majd a fényben keresed a lelket, -
Felednél mindent, emlékezel mégis!..."
Maradj még...
Szerelem idézet
Megvívtuk a csatát már ezerszer,
el is vesztettem már nem egyszer.
Ha még egyszer elveszítelek,
soha többé nem leszek már melletted.
Azt kértem Tőled, hogy szeress még.
Azt mondtad, hogy Neked ennyi nem elég.
Annyi mindent adhatnék még
hát kérlek Kicsim kérlek maradj még!
Maradj még, mert én így szeretném,
maradj még, mert tudom, hogy Te is így szeretnéd.
Maradj még, maradj még!
Maradj még, maradj még!
Ha majd egy nap elrepülsz mással,
és engem itt hagysz törött szárnnyal,
akkor talán nem érted a lényegét:
egy ember Neked adta az életét.
Azt kértem Tőled, hogy szeress még.
Azt mondtad, hogy Neked ennyi nem elég.
Annyi mindent adhatnék még,
hát kérlek Kicsim kérlek maradj még!
Maradj még, mert én így szeretném,
maradj még, mert tudom, hogy Te is így szeretnéd.
Maradj még, maradj még!
Maradj még, maradj még!
Szerelmes gondolatok...
Az igazi szerelem a szemek találkozásakor keletkezik.
Jobb a szabadság, mint egy viszonzatlan szerelem.
Egy kapcsolat igazi próbája, hogy bár nem értünk egyet,
nem eresztjük el egymás kezét.
Sem vagy, sem ember nem számít. Csak a szeretet, annak is az a fajtája, amit Te adsz.
Más és más a szülői szeretet, a testvéri szeretet, az önzetlen osztálytársi kapcsolat, az egész Földre kiterjedő felelősségérzet, a barátság, a szerelem ...,
de mindegyik azonos abban, hogy szeretet, vagyis kilépés önmagamból.
A szerelem a szeretetnek az egyik legteljesebb megvalósulása: az élet minden területére kiterjedő testi-lelki önátadást jelent, és örökérvényűségre vágyik (házasság).
Ezt a teljes odaajándékozást szolgálja az, hogy az embert személyisége legmélyén érinti a szerelem. Hatalmas erőket szabadíthat fel arra, hogy kilépjek önmagamból.
A szerelem Isten egyik legvilágosabb felhívása a szeretetre. Így a szerelemben is csak az tud helytállni, aki képes igazán szeretni.
Szeretet és szerelem egyáltalán nem áll szemben egymással. A valódi döntés nem az, hogy szeretet vagy szerelem; hanem az, hogy szeretet vagy önzés.
Csak az mondhat igent a szerelemre, aki igent mond a szeretetre is.
Jól vagy rosszul, de mindenki szeret. Az emberi élet középpontja az a hatalmas, örök vágy, hogy szeressünk és szeressenek. Visszavonhatatlanul rá vagyunk hangolva a szeretetre.
A fiatalok kialakulóban lévo emberek; egész testükkel és lelkükkel a szeretet felé tartanak.
...a szeretet döntően az akaratban gyökerezik, abban, hogy a másik ember javát akarjuk.
A türelmetlenek...halálra ítélik szerelmüket: a korai virág hamar elhervad, elhull.
Csodálatos dolog szeretni. Már régen megéreztem ezt, azokban a pillanatokban, amikor elfogott a magamat felülmúló önátadás vágya. Az igazi szeretetet azonban hónapokon keresztül ostobán kerestem. Megpróbáltam szeretni, kudarcot vallottam...Sok próbálkozást elkerülhettem volna, ha egyszerűbb lettem volna, ha nem lett volna bennem Vele szemben annyi tartózkodás, önző visszautasítás ...
Egyetlen 'módszer' van arra, hogy boldogok legyünk a szerelemben: magunkat mindenkinek odaajándékozva, megtanulunk szeretni.
Takács Péter: Szeretném...
„Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni, s szeretnék veled egy ágyban álmodni.
Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat, s elmossa az összes bánatodat.
Szeretném ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat.
Szeretném ha tudnád hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ.
Szeretném ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív mely megszakad.
Szeretném ha látnád hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat.
Szeretném ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat.
És végül Szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat, azt lássam hogy életünk nem is lehetett volna ennél BOLDOGABB...”
Szerelem idézet(beküldte Réka)
"Szeretném ajkad izét szomjazni olthatatlanul,
tested melegét magamba szívni, láthatatlanul
ott lenni minden jóban,
minden kimondott mondatodban,
az ételeidben a mosolyodban,
lépéseid ritmusában, sóhajaid párájában,
minden gondolatodban."
a tekinteted
ülünk egymással szemben
keresünk valamit a lélek-tükörben
csak egy pillanatra hunyjuk be szemünk
és gondolatban máris vétkezünk...
sápadtan érkezik a vágy
látom tétova némaságodon
még menekülnél
bőröd alatt feszülnek az idegek
ugrani kész minden izom
most!
csak menekülni el...
most!
menekülni kell...
talán felugrassz
és többé nem látlak
...az nem lehet
nem engedlek el
tekintetedbe kapaszkodom
foglyul ejtettem
a sürgetés erős
harc dúl benned
maradni és mindent odaadni
vagy menni
és mindent oda hagyni
vörösen érkezik a vágy
látom zavart némaságod
már csak vibrálsz
csak vársz
az érintésre
a pillanatra
ami átszakítja a látszat falait
ami még segít
hogy leküzd a feltörő szenvedélyt
ami úgy tesz
mintha adna még esélyt
hogy menekülhess
hogy elszaladj
de már nincs erő
tested már csak az odaadás parancsát érti
már csak a tekintet simogatását érzi
csak az érintés varázsát várja
csak az ölelkezés mámorát kívánja
ismét nyitva a két szempár
ismét mosolyog két szem rám
csendes derű és néma szomorúság a szemekben
...legalább egy pillanatra szerettem
Ki lehetsz te? (idézet)
Ki lehetsz te,
hogy szemeid sugarától
a szívem úgy lángol,
akár egy hatalmas máglya.
Ki lehetsz te,
hogy aranyszín hajad tündöklő fénye
beragyog magányos lelkem végtelen sötétjébe,
és éltető reményt ad.
Ki lehetsz te,
hogy hangod meghallván
az jut eszembe:
a Földön nincs is ennél csodásabb zene.
Ki lehetsz te,
hogy egyetlen mosolyod
feledtet velem
minden gondot, bánatot.
Ki lehetsz te,
hogy egész lényed látva
ezt gondolom én:
nem lehetsz te más, csak tündér."
Szerelem idézet (beküldte Kata)
Mikor megismerkedtünk
Egyből Beléd szerettem
És Te is viszonoztad
Ezt az érzelmet!
Oly jó volt
Az a sok együtt töltött perc,
Őszintén szerettelek,
S azt mondtad Te is Engem!
De eljött a perc mikor
Azt olvastam VÉGE!
És összetőrt lelkem,
Csak zuhant a mélybe!
Én tiszta szívből szerettelek,
S azt hittem Te is,
De sajnos csalódnom kellett
Benned is!
Darabokra tőrt lelkem
Csak zuhan lefelé
Mi a fájóbb a zuhanás
Vagy az érkezés?!
Kit tudja mi vár rám
Odalent
A magány?! Vagy talán
A szerelem?!
Egyre csak zuhanok a mélybe
S, ha leérek megtudom
Mi a végzet!
És ott hova jutok majd?!
A pokolba vagy a menybe?!
Kérlek Édesem ezt most
Mond meg Te!
Ha a menybe
Ott paradicsom lesz,
De én ott is szeretném fogni
A két kezed!
Ha a pokolba ott elégek,
De szerelmem én veled szeretnék
A ködben veszni el!
Lehet e pár sor
Bármilyen szomorú
Csak ezt jegyezd meg:
Egy szív még mindig Érted dobog!
S, egy lélek őrzi
Kulcsra zárva nevedet,
De az a kulcs már rég elveszett!
Tudod mit?!
Csak ezt jegyezd meg:
Szeretnék ott lenni Veled
Fogni két kezed,
Megcsókolni szád
Átölelni Téged,
Mert tudnod kell szerelemem
Én még mindig
SZERETLEK TÉGED
Ady Endre: A végtelen szerelme
"Mindent akartunk s nem maradt
Faló csókjainkból egy falat,
Vágy, emlék, bánat, cél, okság,
Egy pillanatnyi jóllakottság.
Vonaglottunk bizón, nagyon,
Hős estén és hideg hajnalon.
Pállott harctér szegény testünk
S jaj, örömre hiába lestünk.
Roskadjunk le a Sors előtt
Két gyáva, koldus csókmivelők.
Mindegy, kik küldték, kik adták,
Nem ért a csókunk egy fabatkát.
Több voltunk, jaj, tán kevesebb,
Mint a hajrás, kis szerelmesek.
Tul vánkoson, leplen, igen
Sirva láttuk meg: ez se Minden.
Be’ busak vagyunk, be’ nagyok,
Csókokban élő csóktalanok
A Végtelent hogy’ szeretjük:
Sirunk, csókolunk s ujra kezdjük."
Szerelmes idézet: Vágyódás
Ha majd a sok hazugság véget ér!
s te megszeretsz szilaj szerelmemér',
ha nem lesz szíved már, hogy megtagadj
s pirosra gyullad arcodon a fagy
s forró tüzes vér-rózsa nyíl reája;
aranyhajad fojtó Niagarája
elönti sápadt főm s fejem felett
örök tavaszt ragyog rám két szemed
és átfog két kar, perzselő, fehér...
Ha majd a sok hazugság véget ér!!
|