 |
Menü |
|
|
| | |
|
VeRsEk, IdÉzEtEk, HíReK, PrOgRaMoK |
|
|
| | |
|
00 |
|
![]()
| | |
|
Emo-Rock Cursorok kóddal |
|
|
| | |
|
x Hajacska x |
|
|
| | |
|
Ezeket az idézeteket nem én írom! egy program a tettes =D |
|
| | |
|
!i!i!i!AvAtArs!i!i!i! |
|
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
 
|
Bánat!
Várni valakit, aki nem jön többé.
Elmenni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni a szívedet örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni.
Csalódni. Csalódott szívvel, de mindig remélni.
Megalázva írni egy könyörgő levelet.
Szívdobogva várni: s nem jön rá felelet.
Hangokat idézni, mik lelkedbe hullnak.
Rózsákat őrizni, mik úgyis elhervadnak.
Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni.
Mással látni meg őt, s utána fordulni,
Kacagni, kacagni hamis lemondással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni. O sose tudja meg mi a bánat.
Van aki könnyen eléri azt akit szeret.
Van aki sír, szenved míg övé lehet.
Van aki hamar tud feledni, van aki meghal,
Mert nagyon tud szeretni
|
"Nem tudtál szívből szeretni,
S most én megpróbállak feledni.
Szerettelek igazán, hogy mennyire, azt te nem tudhatod,
Elhoztad szívembe a felkelő napot, majd szerelmed alábbhagyott.
Még mindig szeretlek téged, de érzem
Soha nem fogsz úgy szeretni mint én téged.
Még fájnak az emlékek, és fáj a szív,
Üres a szó, mely téged hív.
Egy lány, egy érzés, lassan vége már,
Már nem várom hogy újra eljöjjön a nyár...
Meleg szellő cirógatja testem,
Hideg szél fúj a szívemben.
Együtt vagyunk, mégsem vagy velem,
Szerelmem irántad reménytelen.
Már nem várok és nem remélek semmit,
Nem futok olyan után ki mást hív.
Szeretném remélni hogy egyszer majd rámtalál
Kinél szerelmem ugyanolyan viszonzásra talál.
Veled vagyok, bár tudom reménytelen,
De nehezen tudom elképzelni nélküled az életem.
Szeretném hinni, hinni hogy változhatsz,
És szerelmünkre újból beköszönt a tavasz.
De most sem hívsz és nem nézel felém,
Számunkra már tényleg nincs több remény.
Most jöhetne hát a búcsú, nem lesz folytatás,
De naiv kis szívem még csodára vár.
Várom a hajnalt, és figyelem az eget,
Valahol lehet, hogy te is ugyanezt teszed..." | | |
|
|
|
Gyönyörű szerelmesversek 2. |
|
"Többé nem lehetek veled
Többé nem foghatom kezed
Többé nem lehet szeretni
De el sem tudlak feledni
Ha itt lennél és szeretnél
Jóban együtt nevetnénk
Bajban engem vigasztalnál
Mindig mellettem állnál
De ezt tőled nem kérhetem
Hisz elérhetetlen vagy nekem
Nem tudsz róla, de te vagy nekem
Az életem, a mindenem
Titokban, én szeretlek téged
Nélküled nem élet az élet
Akartam rád tovább várni
Vagy a halál kapujában állni
Élek, de lelkem, mint a halott virág
Te vagy neki az egész világ
Sötétségben, mint virágnak a fény
Az életben te vagy nekem a remény
Mégis néha miattad akarok mindent itt hagyni
Máskor pedig téged megkeresni, és nyakadba ugrani
Elmondani neked mennyire szeretlek
De sajnos ezt nem tehetem meg
Marad nekem a reménytelen szerelem, a szenvedés, a bánat
De tudnod kell, hogy örökké várlak.·"
Miért nem szabad szeresselek?
"Miért nem szabad szeresselek, mért kell, hogy elfelejtselek téged?
Nem is tudod, nem is sejted hogy én mennyi könnyet ejtek érted.
Megkínoztál, meggyötörtél, minden álmot összetörtél szívemben,
Más lettél, elfeledtél, s én azt hittem, hogy szerettél engem.
Estefefé arra járok, te csak éled a világod vígan.
Nem hiszel a szerelemben, nem hiszed, hogy az emberben szív van.
Mindent, mindent másnak adtál, de hűséget sose kaptál cserébe.
Hiába, a boldogságot nélkülem te nem találod mégse.
Nagyon szerettelek
Te elfeledhetsz, de én emlékszem még rád
Töltöm még miattad ébren az éjszakát.
Eszembe jut még huncut barna szemed,
mely még most is folyton előttem lebeg
Eszembe jut hangod, melyet még azóta is hallok
melytől befogott füllel sem szabadulhatok
Eszembe jut mosolyod, mely most is feldereng
Elnézem még most is, s szívem megremeg
Eszembe jut kezed, mely oly édes, simogató
eszembe jut ajkad, mely még mindig hívogató
Eszembe jut a köszöntés, melytől új életre keltem én
eszembe jut a búcsúzás, s űr lesz szívem helyén.
eszembe jut az első szó, és még az utolsó is talán
Mikor éjjelente bezörgetsz szobám ablakán
Eszembe jut a forró nyár, a zápor, és a hold
Még most is tisztán él bennem, ami már csak volt...
Még most is sírok miattad, pedig már rég nem láttalak,
Még most is bánom, hogy akkor megtaláltalak
Bánom, hogy a szerelem rám talált veled
és most mégsem foghatom meg két csodás kezed
Még sem láthatom arcod a napfényben
Mégsem veled nézem a csillagokat az égen
Fáj, hogy vége, fáj hogy nem is volt,
Fáj, hogy ennyire fáj nekem a múlt
Fájó emlék nekem minden egyes szavad
s a szó még most is a torkomon akad
Fáj hogy van szerelem, fáj, hogy éreztem már
Nekem nem lenne baj, csak a szívemnek kár
Fáj, hogy nem voltál, s nem is leszel lehet
Nem fáj már a szívem csak... nagyon szerettelek."
Ha majd minket újra összehoz a végzet
Ha majd minket újra összehoz a végzet,
Tudom, hogy akkor is így szeretlek téged.
Tudom, hogy akkor is te leszel a párom,
Haldokló reményem, minden imádságom,
veszett boldogságom.
Dér hull a virágra, jön az ősz, kegyetlen,
Megtörik a fény gyönyörű szemedben.
Madárdalos hajnal gyászos estre válik,
Csak az én szerelmem, szomorú szerelmem,
csak az tart haláláig.
Ha én egyszer megcsókolhatnálak
Sose volna többé a világon bánat,
a keserű könnyek is mind elmúlnának,
Ez a napsugaras nyár sosem érne véget,
Ha én téged egyszer megölelhetnélek.
Sose fogyna ki a heve tán a napnak,
Sose hullna le a virágról a harmat,
Amerre mi járnánk, virágok nyúlnának,
Le sem hullanának, el sem hervadnának,
Ha én téged megcsókolhatnálak.
| | |
|
|
|
xXx |
|
NyUgOdTaN LoPhAtSz
CsAk ÉrEzD JóL MaGaD
És ReKlÁmOzD A PoRtáLoM! | | |
|
xXx Együttesek xXx |
|
|
| | |
|
xXxBannerkémxXx |
|
| | |
|
IkonKáK |
|
| | |
|
Üzi Fal |
|
|
|
|
| | |
|
animation Emo |
|
És a hónap pasija:
Pete Wentz
Hónap pasija 2. helyezet:
Gerard Way | | |
|
Maniac Tatoo- Pólus center |
|
games
(kattanj a cseresznyére a játékokért) | | |
|
A hónap idézete |
|
"Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis: a szomorúság megszépíti az életet...
Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.
Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!"
| | |
|
HeHehehe |
|
 Hali
Remélem jól megismerkedtél az oldallal, és tetszik is. ha nem akkor az sem baj...fő hogy benéztél..
Csak annyit szeretnék mondani hogy tényleg nyugodtan vigyetek el bármit. nem kell szólni előtte meg semmi...vidd csak vidd :)
Vannak itt ilyen ki ari képek:
  
         
Vidd Bátran :D
“Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.”
(Gary Chapman: Egymásra hangolva)
| | |
|
°°Hírdetőfal°° |
|
|
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
