Új bejegyzés Frissítés

2007.07.21. 02:06

Könnycsepp mit érte ejtek össze huzza arcomat.. A szívem dobogása halk, mikor nevét suttogom,ha meglátnám tán belehalok.de az szép halál lesz karjaiban..   Freddy..(saját)

2007.07.20. 09:26

A szerelem, Akkor nyilvánvaló, Amikor a szíved, Beszélni kezd, S a szád, Halkul el. Netta

2007.07.19. 22:19

Nem iszom, nem dohányzom, nem nőzöm, minden nap hatkor kelek. De mindez majd meg fog változni, amint kikerülök a börtönből. By: LaCA

2007.07.15. 16:45

"Szeretlek édes, szeretlek téged, szeretni foglak amíg csak élek. Kezem reszket, szívem nehéz, szeretlek téged ennyi az egész!"           xoxo:Csajszyka

2007.07.14. 11:13

Itthagytál engem egyes egyedül S a szívemben nem maradt más csak a nagy űr Mit senki nem tud betölteni Mert nem akarok mást, csak téged szeretni S amíg élek mindig mardosni fog, s még mindig fáj Hogy a szemedbe nem nézhetek már. Esténként a csillagokon ámultam S a szemed jutott eszembe, mikor ugyan ezt a csillogást láttam. Érzem még az érintésed a bőrömön, S ezt az érzést én még mindig nem gyűlölöm. Pedig utálni akarom és elfeledni, De be kell látnom, nem tudlak mást csak szeretni! De a szerelem gyűlöletté fajult benned, S te már csak utálni tudsz engem. De miért? Mi rosszat tettem Hogy benned ilyen haragot keltettem? Nem tudom…de nem is akarom tudni Mert a szívemnek ez nagyon-nagyon tud fájni! Ezeken gondolkodtam, mikor megszólalt egy hang a fejemben S azt mondta hogy segíthet felednem. S egyre inkább hallgattam rá. A hang meg csak türelemmel várt S még mindig kitartóan érvel. S most itt állok a hegyen S még utoljára kimondom… SZERETLEK!

2007.07.13. 20:51

''Úgy tört Darabokra aszívem,MInt amikor egy ajtót becsapnak,És Az üveg Apró darabokra törik"

2007.07.10. 22:50

Mindíg várok Rád,míg van elég erő a  szívemben, Soha nem adom fel,ne is kérd, ezt nem teszem, Mindíg harcolok érted, küzdeni fogok,míg  bírja a szívem Nem adom  fel, hiszen mindíg küzdeni KELL!

2007.07.09. 20:17

"Az igazi szerelem felemel, és mindig többre sarkal. Lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben... te ezt tetted velem..."

2007.07.07. 11:39

"Olyan szomorú mindig egyedül lenni, Valakit mindenütt hiába keresni. Valakit várni aki nem jön el többé, Valakit szeretni titokban örökké"             bye: Csajszyka

2007.07.07. 02:13

wersikéim amiket irosgattam (az ayameyukés csaywok:D) Élj a mának Élj a mának amíg lehet, Szeresd a szépet,jót,amíg teheted. Élj a mának légy boldog, Mert az élet egyszeri dolog. Örülj annak ki melletted áll, Köszönd meg annak ki időt szán rád. Szeresd ki szeret téged, Mert lehet holnap már nem lehet veled. Lehet holnap már nem lehet veled, Mert lecsukódik örökre két szeme. Addig szeresd akit lehet, Amíg ott áll melletted. Utána már hiába köszönnéd, Hogy odaállt mindig melléd. Elment de nem ő akarta, A sors így kivánta. Nincs már ki álljon melletted, Megüresedett drága kis életed. Pillanatnyi képek,emlékek, Ez mind mi megmaradt neked. Örök adós maradtál, Nem is figyeltél rá. Nem vetted észre,hogy szeret, Mostmár tudod mit érzett. De ő fent örül,s most boldog, Mert te rájöttél ez, milyen nagy dolog. És örök hálád nekiadod, S még egyszer talán együtt mosolyogtok. KIS UTCA Megyek egy kis,rövid utcán, Nem tudom merre,s hová. Egy jó érzés üt meg mindig, Oly idill s meghitt. A szürke,békés utca,ház, Oly nyugodt oly csodás. Nem jár erre egy lélek sem, Csak az utca s én,más nem. Beszél az utca házairól, Süvít kis szellő bánatából. Kis templom az utcában, Nagy kupolás,fehérruhában. Ballagok a járda szélén, Mindjárt a pici utca végén. Egy házikó mellett megálltam, S lám!Hazataláltam! Az út lakójává váltam, S elaludtam szelek búsára. A kis utca meséjére, S lám én is mesévé lettem! :-) ...Mikor rádtör egy érzés MIkor rádtör egy érzés, Hogy élsz de miért? Úgy érzed e világon, Nincs mit csinálnod! Gyötör a kin,s fájdalom, Életben örömödet hol találod? Nem tudod hol keresd, Kitöl is kérdezd. Élsz de nem akarsz, Ez a te bajod marad. Kezd magaddal azt, Amit csak akarsz. Szörnyű kedvvel ébredsz, Kinos az egész éjeled. Aludnál mined héten, De nem lenne értelme. Eltűnt az életkedved? Mindig csak keresed? Ne keresd,ne várd!!!! Egy szép napon hidd el!! Hidd!!!Majd rádtalál!!:)

2007.07.06. 19:49

Bárcsak olyan lennék mint a főnixmadár, ki hamvaiból újrakél majd repül tovább... (by: Nola [Dirrrty KoCkÁs])

2007.07.05. 23:03

Valaki titokban rólad álmodik,valaki rólad szövi legszebb álmait,valaki szemében miattad könny ragyog,s hidd el ez a valaki ÉN vagyok!     Írta:Zsófee^^alias.EmoGörl^^ Ha unatkozol nézz be hozzám:www.nothanxfanok.gportal.hu

2007.07.03. 11:27

"A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk, A csillagévek óráin egy perc az életünk. Az ember önmagában semmit sem ér,- Ha nincs barátunk elvisz a szél!" "Valakit megszeretni egy perc is elég, valakit elfeledni egy élet is kevés!"

2007.07.02. 23:07

" Ne csináld ezt,hagyd hogy forogjon az élet, s ha majd megkeres és azt mondja Szeret,Újra a Tied lehet! Addig csak várj,s talán a szerelem utolér már" Copyright xD Molly

2007.06.30. 20:30

"Én úgy szeretlek drágám, a füleidet is levághatnám. De nem teszem mert nem hallanád ahogy suttogom hogy a büdös jó kurva anyád"

2007.06.26. 19:53

Nehéz elképzelni, hogy egy nő nem néz tükörbe, pedig van ilyen! Tolatás közben! üdv: Lacuskaaaaaaaaaaaaaaaaa XXX

2007.06.26. 19:52

Néhány hiba akkora poén, hogy kár lenne azokat csak egyszer elkövetni. ByBY: Manócska :)))

2007.06.25. 16:39

Egy tragikus LOVE                                                                 Egy tragikus esett, ami nem rég megesett Volt egy pár mely szerelmes Szívük a szóra engedelmes Minden nap találkoztak Az életről együtt álmoztak Lassan eltelt a forró nyár Szívüket hűsítette az ár A szerelem megmaradt Bár az idő elszaladt Egy napon veszekedtek A dühtől mind ketten reszkettek Egymáshoz bántó szavakat kiabáltak A kezek most elváltak A lányhoz egy kéz nyúlt A karját megfogta Egyre jobban szorongatta Hiába védekezett Testével reszketett Hirtelen elengedte A szépet elfeledte A lányt erősen megütötte Akkor szívét is eltörte Gúnyosan mondta hogy Nem kellesz Miattam többet nem szenvedsz Engem te ne szeres Megbánod, amit velem tettél Hogy ellenem vétkezni mertél A srác a földre esett Szavakat keresett? Kérlek, ne féljél Pár percre még szerettél A lábai elé borult Hibájából alakult De a lány meg sem bocsátott Szavakkal átkozott Könnyek futottak végig az arcán Senki sem tudott segíteni bánatán Elindult hazafelé Csendesen nézett maga elé Otthol a szobájába sírt Könnyeivel nem bírt Úgy döntött nincs miért élni A világtól nem akar félni Elvesztette a szerelmét Vele együtt az életét Levelet írt Közben pedig sírt                                  Ekképp fogalmazta meg gondolatait A rég múlt álmait Megbántottál kedvesem                                                                                                            Tönkretetted szerelmem Nincs miért élnem Már a boldogságot nem remélem Ha majd értem szolnak a harangok Tud, hogy most is rólad álmodom Szívemet megsebezted Lelkem rég elvetted Utolsó napon nem leszel velem Érzem belül a halálomnak tépését Síromhoz ne merj közel menni Se könnyeket ejteni Ha majd egyszer hiányzom Már nem haragszom Gyere majd ki és nézd, meg mit tettél Tudom, sosem szerettél Mindig is imádni foglak Egyszer új világba hozlak Befejezte a levelet Aláírásként egy könnycseppet ejtet Vitte csendesen magával De nem találkozott a halállal Felmászott egy szikla tetejére Szüksége volt minden erejére Utolsó pillantást vetett a tájra Emlékezett a szerelmes nyárra Könnyei pataként hullottak De ki nem apadtak Érted teszem szerelmem Életemet elveszem                                                                                                                                  A nap szomorúan nézett Az ő szíve vérzett Lassan zuhant a mélybe Senki sem látta a csendes éjben Még most is üvöltötte, szeretlek Soha el nem feledlek Lelke a magasba szállt Az angyal a felhőn állt Meghalt érte Pedig senki sem kérte Meghalt! A szél vitte A srác el nem hitte Nem ment haza többé A nyugalom az övé A barátai napokon át keresték Hisz ők mindig is szerették Egy csendes este megtalálták De már vérbe fagyva látták Kezében a levél megcímezve Szíve el volt vérezve Az írás olvasatlan Szíve hontalan Egy őszi napon eltemették Végleg elengedték A koporsó hideg, mint a jég Érte sír az ég Valaki a kapuban vár Nem felejtette a szerelmes nyárt Talpig feketében Szerelmes emléke A temetőben csendesen állt A szomorúság szemében hált Még most se tudja elhinni Hogy szerelme miért akart elmenni Végleg eltűnt itt hagyta Szívét a halálnak adta Csendesen a sírhoz lépett A fájdalomtól a lelke égett A szemei bánatosak Az álmok fájdalmasak Kint áll de még nem tudott szólalni Szinte sóbálvánnyá változott Nem tudott megmozdulni Egész este csak várt hogy hozzá szóljon Nem értette hogy minden holt Egész este a koporsóra könnyeket ejtett És belül szerelméért reszketett Órák teltek el s ő mondta, hogy szeretlek De érted már semmit sem tehetek Miért hagytál egyedül Csend csak fájdalmat szül Csendben egy hang suttogott Az ő hangja a szívében búgott Azt hitte, hogy képzelődik Előlépett egy angyal talpig fehérben Szíve még égett a pokol tüzében Tudtam, hogy eljössz értem szerelmem Gyere és fogd örökké az én kezem Azt hittem el tudlak így feledni De lelkem súgja téged, kell szeretni Ezek voltak az utolsó szavak Amikor összeértek az ajkak Jött a reggel mennie kellett Kedvesétől könnyes búcsút vett A srác könnyei folytak Szívéhez az ördög angyalai szóltak Hisz még mindig szereted Vedd el az életed Megtette Vére a földre hullott Szíve csak is hozzá húzzot Újabb temetés, újabb könnyek Az angyalok ismét eljöttek Megölték magukat egy szerelemért Meghaltak egy szebb életért Kik igazán szerették egymást Örökké örökre egymásé lettek

2007.06.25. 16:36

Szerelmes levél     Volt egy nagyon gyönyörű pár Egy fiú és egy lány Boldogok voltak hosszú éveken át Bár csak ilyen lenne az egész világ Igen de örökké semmi sem tarthat A fiú útja másfelé haladd Szerelmük mostmár egy emlék maradt Egy álom szép álom foszlott szerte A lány zsebkendője könnyeit nyelte Körülötte megváltozott minden Sajnos ő nem felejtet könnyen Aki most rá nézz az utcán, azt kérdi magától Miért? Hisz nem rég repült a boldogságtól Most pedig épp hogy hall a szomorúságtól Már elteltek hosszú hosszú hónapok A lány azóta is a srác után zokogott Egy srác miatt, aki most más lányra mosolyog Ki másnak küldözgetett óriási virágcsokrokat Szerették egymást hosszú éveken át És nem mondták, hogy elhervadd a virág Fájdalom s könny ragyogott szemében Hát nem jutottam egyszer sem eszébe Már mások ülnek piros kis padon Olyanok, mint akik szerelmesek és boldogok nagyon Kár hogy már engem nem tudsz szeretni és sikerült ily hamar, elfeledni Nekem nem ment ilyen könnyen még most is miattad, folyik könnyem Mire e levél hozzád érkezik síró kislány már nem, létezik többé Nem–e láttál hulló csillagot én voltam ki miattad eltávozott A temetőbe a harang fájdalmasan kondult A sok kis szem a kis sír felé fordult A sírban egy lány nyugodott ki már hónapok óta nem mosolygott Erdő mélyén egy kis hidd alatt találtak rá De sajnos késő volt már A srác éppen kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe Mikor a postás levelet adott a kezébe A levél hangulata boldogtalan volt Egy lány szerelméről és haláláról szólt A fiú könnyes szemmel meredt a pappírra Őrültem futott a temetőben sírva Zokogva rogyott a kis sír elé Térdre borult bocsánatot kért Rájött nem kellett más szerelme már Sírva átkozta magát miért nem jött előbb erre rá Szél fújta át az éji temetőn és a fiú bánatosan a kis sírról felemelte a fejét Fájdalmas hangon valaki megszólalt Szeretlek A fiú ráismert a hangra majd újra ráborult a kis sírra Bocsáss meg nekem szerelmem

2007.06.25. 16:34

Az elfeledet levél:   Egy angyal repült fent az égen ott repül nagyon régen De már alig repül, alig van ereje, a végső búcsújának épp itt az ideje Azt mesélték nekem az angyalok örökké élnek, ám ez badarság, Mert ha megsebzik őket ők is, elvéreznek Ezt az angyalt is kegyetlenül megsebezték Hiszen, megalázták, eldobták, kihasználták Most ez az angyal összetörve áll, hiszen Megnyugvást még a mennyben sem talál Inkább a pokol tüzében kárhozna el Hiszen a szív melyért él már rég nem felel Meggyötört szíve szüntelen valakiért dobog Azért a valakiért, aki érte már rég nem zokogott Talán ő már elfeledte a lányt ki életét, dobta el érte A kislány imádta a fiú érte élt Minden ettől a sráctól remélt Vakon bízott benne hitt neki Nem gondolta hogy pont ő fogja becsapni Ám egy bús napon bekövetkezet a hiba Mélyből lett a keserű tragédia Nem lehetett tudni milyen nap is volt Csak annyit tudok hogy az égen fent ragyogott a hold Besütött egy rideg szikla szirtbe A sötét szikla szírt legzugabb részébe Ott feküdt a lány S a hold sugarával arcát kényeztette Ám megrémült, hiszen a lány jéghideg arcát érinthette Hallott lett a lány hisz belehalt abba Hogy szerelmem magától kegyetlenül eldobta Nem tudja ma már meg senki, soha hogy mit tett hogy ezt érdemelte Hogy a fiú kegyetlen szavaival még éltében eltemette Elküldte a fiú egy szomorú délután Felhívta a kislányt telefonom ennyi volt nincs tovább A telefonban áradtak a fiúból a szavak Ám e szavak a lány fülébe soha el nem jutottak Hisz mikor a srác kimondta, hogy nem kellesz Onnantól a lány nem halott semmit se Csak egyetlen dolog járt az eszébe Eldobott engem nem kellek neki De istenem mit ártottam én neki? Én mindig hűen szeretem Akármerre járt is soha el nem feledtem Életemet adtam volna érte, hogy végre az eszébe vésse Hogy mindenkinél többet jelent nekem S még akkor is magam előtt láttam, ha nincs velem Hisz belevéste szívembe csodálatos alakját A teste minden zeg zugát, mesés arcát Mit tettem én mindent gondoltam De tőle az életemről ezt soha nem vártam Csak így bejelenti, hogy nem kellek neki Hisz örökre hagyjam, el azt akarja Hisz csak egy dolgot akar feledni Mondd uram mit vétettem? Talán az volt a baj hogy ennyire szeretem? S ekkor kiejtette a kagylót a kezéből Kirohant a szobából és az ajtót becsapta maga mögött Rohant a sötét utcán a semmibe Hisz úgy gondolta életének már nincs értelme A könnyei szakadatlanul áztatták sápadt arcát A lány nem bírta vívni a túlélés harcát Csak futott mindig előre nem nézett semerre Könnyek folytak végig az arcán Senki sem tudott segíteni bánatán A csábító mélység a vágy a zuhanás Éjszaka volt már csendes a táj Lelke rohanó álmának múló hangja szállt Nem tudta merre járt ismeretlen volt minden Törött szíve zokogó hangja tépte szét a homályt Éjszaka volt már rideg a táj Tudta nem akar már élni Élni nem akar, csak feküdni egy mély veremben Ahol a sír betakar, nem nézz már semerre Csak magába nézni, nézni a káoszt, ami benne zajlik Ezer gondolat benne mi most már végleg békén hagy Nem gondolt már semmire csak a halál ölelő karjára Kúszott fel a hegytetőre szüksége volt minden erejére Mintha az ég érezte volna a lány rideg fájdalmát A komor égből hópelyhek hullottak alá Csak estek-estek szakadatlanul S beborították a tájat, mint fehér nagy paplan Fehér lepel be a tájat Nem volt a más, mint angyali szárnyak Tiszta volt minden csendes és élő Csak egy kivétel köztük épp ő Csendesen kullogott a sötét magányban Szívből szeretet és hol van most a halál torkába Kiállt a szikla szírt szélére Könnyek folytak szüntelen képére Néhány perc még és eljön a csodás vég Halkan elkezd esni az eső Szomorú az ég, épp ahogy ő Véget ért a szírt nincs tovább Egy szenvedő test zuhan alább Törött szárnyából hullnak a tollak Az elmúlt szerelemről fájdalmasan dalolnak S az utolsó valódi angyalról Aki soha nem kért a jóból De mi történ ez alatt azzal a bizonyos fiúval Nagyon megijedt mikor megszakadt a vonal Észbe kapott hogy nem éri el a lányt sehol Szíve egyre jobban zakatolt Hiába kérdezett ő bárkit Nem tudtak a lányról semmit Pánikba esett hirtelen Felkapta a telefontját és hívta a lányt reménytelen A telefon csörgött és kiírta a neved Sokáig néztem de most félre figyeltem Az eső csak hullik és hullott megállíthatatlanul Meg kell keresnem Kiabálnom szakadatlanul A szakadó esőben nevemet kiabáltad A távolból egy hang szól egyre hangosabban És halkan suttogtam „itt vagyok ’’ Ám remegő hangom lecsuklott te már nem halhatod Felpillantok az égre arcomat a zápor, áztatja „Szerelmem’’ a távolból valaki egy harsogja Érzem, közeledik hozzám, mindjárt ideér Ám engem a halál mindjárt elér S akkor meg látlak arcodon a kétségbe esés, megijeszt Te átöleltél engem, megcsókoltál, azt mondtad, hogy szeretsz Szememet a könny átfutotta Szemem pajkos csillogása végleg homályba merül Elszállt meggyötört lelkem végleg elsuhant S a srác elengedte a lány kezét S földre zuhant Mindenhol apró hópihék és vércseppek Ám a fiú csak térdel a lány mellett Az ujjai is csak reszketnek A távolból alakok futnak egyre közelebb Kihúzzák a lányt a sziklák közül Ám de már késő nem segíthetnek De a fiú feláll, és újra térdre rogy Sír, mint egy kisgyerek Aki a sors ellen semmit de semmit nem tehet Már nem mer közel menni a lányhoz Pedig tudja, hogy muszáj Ha még egyszer látni akarja csak egy utolsó pillantást Addig, míg nem lepi el a homály Látja a lányt, ahogy ében haja az arcába lóg S hogy tűzpiros vére az arcán végig folyt Már csupán vére melegíti kihűlt ajkát A fiú tudja, hogy nem fogja már többé látni A srác odamegy és megcsókolná S a többiekkel nem foglalkozni már Hisz neki az élete fekszik ott és búcsú nélkül nem, válhat meg tőle Erősnek érzi magát De mikor meglátja az utolsó könnycseppet Akkor elveszíti a reményt Megsimogassa még utoljára az arcát S füle mögé betűri a haját Így búcsúztatja a leányt Egy utolsó szót, egy utolsó hangot rebeg De azt már nem érti meg senki sem Azt mondja Érted tettem szerelmem életemet elvettem Téged szeretlek és soha el nem, feledlek Meghalt a lány Eltemették csendesen Eljött az első kegyetlen éjszaka A szürkületből sötét fátyol lett S az ég újra beborul az eső szakadni, kezd Sírt mindenki sírtak a fák a szelek Mindegyik szüntelenül zengte a nevet A srác tudta itt az ideje, hogy leírja mit életében rosszul tett S mit ezen a világon valaha is szeretett Hisz csak egy nevet tudott mit örökké a szívébe vésett Mit már soha nem tud elfeledni De nem is tudná már soha elfeledni Hisz nem telt el úgy nap, hogy rá ne gondoljon Azon a csodás lányon ki egykor érte élt Aki soha semmit sem remélt csak hűen remélt Ám a fiú soha nem fog szabadulni a lány emlékétől Hisz szívéből nevét soha nem törli ki Olyan neki a lány, mint egy szó Mint egy csodás hang mi belül van és üvölti a nevet Mint egy régi történet mit ezren elmeséltek már A srác csak futni akar nem, nézni hátra Mert nagyon fájna, amit ott látna

[Friss hozzászólások] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]